mûvésznõ nemrég egyszerre ünnepelte operaházi tagságának 50. évfordulóját és születésnapját. Ebbõl az alkalomból köszöntötte õt az Operaház, kollégái és tisztelõi, és mi is ezt az alkalmat ragadtuk meg, hogy pályájáról, emlékeirõl kérdezzük Ágai Karolát.
2007-06-06

- Kezdjük talán egy emblematikus szereppel: ha van alakítás, amirõl egyértelmûen mindenkinek Ön jut eszébe, úgy az az Éj királynõje A varázsfuvolából ? ezzel kezdõdött és ezzel is végzõdött pályafutása.

Shakespeare a XV. századba vezet el bennünket. A színpadon velencei zsoldosok szerepelnek és a háttérben hatalmas küzdelem folyik a tenger királynõje: Velence és a terjeszkedõ muzulmán hatalom között. A történeti díszletek mögül újra meg újra elõbukkan az angol társadalom és az angol ember.

Otello ?gazdája?, Velence különösen érdekelte Shakespeare-t, mert az angol szigetbirodalom és az Adria-tengeri hatalmasság politikája, hatalmi eszközei rendkívül hasonlóak egymáshoz.

Carmen, avagy a szerelem öl, butít és nyomorba dönt!

Helyszín: a 19. század eleji Sevilla és környéke

A szereplõk:

Fõszereplõnk Carmen, a gyönyörû ám csélcsap cigányleány, aki bárki szívét meghódítja. Az õ hálójába gabalyodik bele Don José is, egy becsületes tizedes. A lány rajongói továbbá Escamillo, a bikaviador, és Zuniga, a hadnagy. További szereplõk: Micaela, a parasztlány, Remendado és Dancaire csempészek, Morales, a szakaszvezetõ, valamint Frasquita és Mercedes cigánylányok.

A színpadi történés valójában két síkon, a látható valóság és a gondolati?eszmei háttér szintjén zajlik. A közvetlenül érzékelhetõ történés rendkívül egyszerû és unalmas: a Kékszakállú új asszonyt hoz a házhoz, Juditot, s mielõtt végleg magához láncolná, megmutatja neki a palotáját. A sötét, rideg, nedves falú épület csarnokában hét ? lezárt ? ajtó található. Minden Judité lehet ? mondja a Kékszakállú ?, de kéri, ne kutassa a múltját.

Mozart maga a színmûvet ?német opera? alcímmel látta el. Az õsbemutató 1791. szeptember 30-án Bécsben zajlott, Schikaneder színházában a starhembergi Freihaus auf der Wiedenben. Schikaneder maga játszotta Papagenót, az Éj Királynõjét pedig Mozart sógornõje, Josepha Hofer alakította. Az opera nem aratott azonnali sikert, azonban Schikaneder jó üzleti érzékének köszönhetõen lassanként mégis népszerûvé vált. 1792 novemberében Schikaneder már a századik elõadást jelenthette be a közönségnek.

Sarastro papjai kihirdetik, hogy Tamino méltó Paminára. Paminát azonban nem szabad a babonát terjesztõ anyjának visszaadni, hanem Taminóval kell összeadni.

Tamino és Papageno elsõ próbája abban áll, hogy a kísértés során némának kell maradniuk. A három hölgy fellép. Tamino néma marad, de Papageno megtöri a hallgatását.

Pamina alszik a kertben, amikor Monostatos közelít.

Az Éj Királynõje megjelenik (festmény egy 1815-ös német elõadásról)

Taminót a vadonban egy kígyó támadja meg. Elájul, de három hölgy, az Éj Királynõjének szolgálói, megmentik, hogy ne ölje meg a kígyó. Mindhárman beleszeretnek Taminóba, és reménykednek, hogy megszerezhetik maguknak; elhagyják a színpadot.

Tamino felébred, és találkozik Papagenóval, aki azzal henceg, hogy õ ölte meg a kígyót. Ezért a visszatérõ szólgálólányok megbüntetik, nem tudja kinyitni a száját.

Figaro és Susanna esküvõjükre készülõdnek. Almaviva gróf, a gazdájuk azonban ? szemet vetvén Susannára ? újból érvényesíteni akarja az idõközben megszüntetett feudális kiváltságot: az elsõ éjszaka jogát. Ugyanakkor féltékeny Cherubinóra, a midenkinek udvarló kis apródra ( az operairodalom elsõ "rajongójára" ). A grófné ? férje állandó gyanúsítgatására ? a jegyespárral szövetkezik. Miután kiderült, hogy Marcellina ? akihez egy régi adóslevél alapján hozzá akarják kényszeríteni ? Figaro tulajdon édesanyja, nem lehet tovább halogatni az esküvõt.