Első jelenet: Elvira háza mellett. Leporello azzal fenyegeti Giovannit, hogy kilép a szolgálatából, ő azonban pénzzel lecsillapítja (Duett: Eh via buffone -- „Menj már, te bohóc”) Giovanni el akarja csábítani Elvira szolgálólányát, és rábeszéli Leporellót, hogy cseréljenek kabátot és kalapot. Elvira az ablakhoz jön (trió: Ah taci, ingiusto core – „Ó, hallgass, kegyetlen szív”). Giovanni lehetőséget látva elrejtőzik, kiküldi a kabátját viselő Leporellót úgy, hogy Elvira láthassa, és rejtekhelyéről énekelve meggyőzi Elvirát, hogy megbánta a bűneit és vissza akar térni hozzá. Elvira, akit sikerül meggyőznie, lejön a ház elé; még mindig azt hiszi Leporellóról, hogy ő Giovanni. Távoznak, Leporello eltereli a figyelmét. Eközben Giovanni megpróbálja elcsábítani a szolgálót, mandolinon kíséri magát ének közben. (Giovanni áriája: Deh vieni alla finestra – „Jöjj az ablakodhoz”).

Mielőtt azonban el tudná csábítani, megérkezik Masetto a barátaival. Giovannit keresik. A Leporellónak öltözött Giovanni meggyőzi őket, hogy ő is holtan akarja látni, és csatlakozik hozzájuk. Miután sikerül feloszlatnia a csapatot (Giovanni áriája: Metá di voi qua vadano – „A fele erre menjen”), megveri a fegyvertelen Masettót. Megérkezik Zerlina, és vigasztalni kezdi Masettót. (Zerlina áriája: Vedrai carino – „Meglátod, édesem”.)

Második jelenet: Egy udvar Donna Anna háza közelében. Leporello egy sötét udvaron magára hagyja Elvirát. Mikor megpróbál elszökni, megérkezik Ottavio és Anna. Ottavio épp Annát vigasztalja bánatában. Mikor Leporello megpróbál kiszökni, belép Zerlina és Masetto. és elkapják. Anna és Ottavio és észreveszik, és körbeveszik Leporellót. azzal fenyegetve, hogy megölik. Elvira megpróbálja védeni, mert még mindig azt hiszi, Giovanni az: azt állítja, hogy a férje, és kegyelemért könyörög (Szextett: Sola, sola in buio loco – „Egyedül e sötét helyen”.) A másik négy azonban nem hallgat rá. Leporello ekkor leveszi kabátját, hogy látszódjon, ki ő. Mindenki úgy meglepődik, hogy Leporello el tud menekülni. (Leporello áriája: Ah pietá signori miei – „Irgalmazzatok, urak!”) Ottaviót mindez meggyőzi Giovanni bűnösségéről, és bosszút esküszik (Ottavio áriája: Il mio tesoro – „Drága kincsem”),^[1] Elvira pedig dühöng, amiért Giovanni becsapta (Elvira áriája: Mi tradi quell'alma ingrata – „Aki elárult”).

Harmadik jelenet: Temető a Commendatore szobrával. Leporello beszámol Don Giovanninak arról, hogy majdnem megölték, Giovanni pedig gúnyolni kezdi, elmeséli, hogy sikerült majdnem elcsábítania egy nőt, aki Leporellót szereti. Leporellónak ez nem tetszik, és Don Giovanni nevet szolgája tiltakozásán. A szobor figyelmezteti Giovannit, hogy napkelte után már nem fog nevetni. Gazdája kérésére Leporello felolvassa a szobor talapzatán álló feliratot: „Gyilkosomra bosszú vár”. A szolga reszket, de Giovanni ráparancsol, hogy hívja vacsorára a szobrot, és halállal fenyegeti arra az esetre, ha nem sikerül. (Duett: Oh, statua gentilissima – „Ó, tiszteletreméltó szobor”). A szobor bólint és igent mond.

Negyedik jelenet: Donna Anna szobája. Ottavio próbálja rávenni, hogy házasodjanak össze, de Anna úgy gondolja, nem illene ilyen hamar az apja halála után. Ottavio kegyetlenséggel vádolja, Anna azonban biztosítja róla, hogy szereti és hű marad hozzá (Anna áriája: Non mi dir – „Ne mondd nekem”.)

Ötödik jelenet: Don Giovanni lakosztálya. Giovanni fényes lakoma előtt ül, zenészek szórakoztatják (a zenekar korabeli – 18. század végi – zenét játszik, közte a Mozart Figaro házasságából Non piu andrai-t), Leporello pedig felszolgálja az ételt. (Finálé: Goiá la mensa e preparata – „az asztal terítve”.) Megjelenik Elvira, és megpróbálja rávenni Giovannit, hogy bánja meg bűneit. Giovanni kigúnyolja Elvirát, aki távozik. Egy pillanattal később felhangzik sikolya, aztán visszarohan a terembe egy másik ajtón. Giovanni kiküldi Leporellót, nézze meg, mi történt, de a szolga is rémülten szalad vissza, majd közli, hogy eljött a szobor. Baljós kopogtatás hallatszik. Leporellót megbénítja a félelem, ezért maga Giovanni nyitja ki az ajtót, és belép a Commendatore szobra, majd megpróbálja rávenni Giovannit, hogy bánja meg bűneit. Giovanni szilárdan visszautasítja, a szobor pedig a föld alá süllyed, magával ragadja Giovannit, akit körülvesz a pokol tüze.

Megérkezik Donna Anna, Don Ottavio, Donna Elvira, Zerlina és Masetto, és keresik Don Giovannit. Leporellót reszketve az asztal alatt találják; a szolga mindenről beszámol nekik.

Anna és Ottavio úgy döntenek, várnak a gyászév leteltéig az esküvővel, Elvira zárdába vonul, Zerlina és Masetto hazamennek vacsorázni, Leporello pedig egy vendéglőben talál új állást. A kórus kijelenti a tanulságot: „Ilyen véget ér az, ki gonosztettet követ el. A bűnös úgy hal meg, ahogy élt.”

Régebben karmesterek (pl. von Karajan) kihagyták ezt a részt, és azt állították, ez eredetileg egyébként sem tartozott volna az operához, ma azonban rendszerint az egész művet előadják.

wikipédia.hu